"Valaki(k)nek akkor is rossz helyen vagyok éppen. Valaki(k) akkor is úgy tekint(enek) rám, hogy benyomultam oda, ahol nekem semmi keresnivalóm nincsen. Mert valahogy így is meg lehetne fogalmazni, miért akartam irodalommal foglalkozni."
Volt már rá precedens, hogy egy könyv pusztán szerzőjének nyilatkozatai miatt kezd el érdekelni, nem? Mert olyan pontosan detektálja az oda (hova? sehova!) nem illés tapasztalatát. Csak, mert jókat mond. Mert Bodor Ádámot említi, Darvasit és Raymond Carvert és Faulknert és még néhány ilyan kedves közös ismerőst, akikről olyan könnyű úgy érezni, hogy valamit már odaidézett nevükkel is garantálnak. Mert a tereket nem látja be, de belátja a jelentőségüket.
Juhász Tibor interjúját ajánljuk Antal Balázzsal!